A Dacia Batmobil-szerű versenyautója – a Sandrider - fenntartható bioüzemanyagokkal működik, homokot eszik reggelire, és eszméletlenül megrémít, ha meglátod

Hihetetlen, de igaz! A Beastly Sandrider ugyanazon tervezők keze munkája, akiknek a Dustert, vagy akár a Bigstert is köszönhetjük.



A Dacia valamiféle kultusz rajongótáborral rendelkezik az autós körökben. A gondtalan autózásért való hozzáállásáért, megfizethető áraiért és meglepően nagy teljesítményű gépeiért imádott román márka (ma már a Renault Csoport szilárd alappillére) megbízható családi SUV- és ferdehátú modell-családot értékesít szerte Európában.



Ott, ahol egykor a Renault alkatrész-tárolóit fosztogatták, és a kényelem elhagyásával csökkentették a költségeket, ahol csak tudták, a Dacia most már erős vizuális és márkaidentitással rendelkezik.



A Duster-rel mára már például felfedezhetjük a vidéket egy sátorral, amely a jármű tetejére (vagy a belsejébe) is rögzíthető, míg az apró elektromos Spring a legjobb ár-érték arányú elektromos járművek közé tartozik még ma is.

Most azonban a márka teljesen új területre lépett a 335 lóerős terepjáró óriásával: a Dakar-ralit is legyűrő Sandrider terepjárójával..

„Nincs semmi, ami hasonlítana a Dakar-ralihoz. Fizikailag és mentálisan is fittnek kell lenned, képesnek kell lenned 14-15 órát eltölteni a legnehezebb terepen 15 napon keresztül.” – magyarázta a Dacia Sandrider pilótája és ötszörös Dakar-bajnok, Nasser Al-Attiyah.

„Sok felkészülés és egy különleges autó kell ahhoz, hogy egyáltalán célba érj, nemhogy győzz.”



Az Al-Attiyah által említett versenyt gyakran a World Rally-Raid naptár egyik legkeményebb versenyének tartják, amely 14 nap alatt közel 8000 kilométert tesz meg Szaúd-Arábia sivatagain, dűnéin, szikláin, sáros vidékén és trükkös terepein átívelő versenyzéssel.

Ez messze van attól a terepjáró kiruccanástól, amely egykor Párizsban kezdődött és a szenegáli Dakarban ért véget, ahol mindenféle magasan hangolt motorkerékpár, autó, teherautó, klasszikus jármű és még pl. quad is versenyzett a bajnoki címért.

A Dacia Sandrider a legmagasabb szinten versenyez, a World Rally-Raid bajnokság Ultimate T1+ kategóriájában indul, amelyet az olyan gépeknek tartanak fenn, amelyek a technológia határait feszegetik.



A Dacia esetében fenntartható üzemanyagokkal működik ez a jármű, amely semmi máshoz nem hasonlít a bolygón... egy életnagyságúnál is nagyobb, ultrafuturisztikus Batmobil, amelyet úgy terveztek, hogy sziklákat zúdítson szét, ne pedig a Gotham City rosszfiúit.

A vihar lovasai

A Dacia Sandrider modellbe beszállni nem könnyű feladat, mivel bizonyos fokú rugalmasságot igényel. Sisakkal a hatalmas lengéscsillapítók és a 350 mm-es rugók között nem egyszerű elérni a pilótafülkét.

Magát a járművet az ikonikus brit rali- és versenymérnöki cég, a Prodrive fejlesztette ki, amely gondoskodott a csővázról, a szénszálas karosszériáról és a gépet hajtó 3 literes, dupla turbós V6-os motor finomhangolásáról is.

A Dacia szerint a vezetők is rengeteg visszajelzést kaptak a tervezési folyamat során, ami magyarázza a műszerfal felső részén használt ötletes tükröződésmentes festéket, amely csökkenti a sivatagi tükröződést, valamint optimalizálja a moduláris belső teret, amely rugalmasan alkalmazkodik az utasok igényeihez.

Miközben beköti magát a Sabelt versenyövbe, Nasser Al-Attiyah pilóta a kabinban szétszórt kapcsolóberendezések zavarba ejtő elrendezésén keresztül állítja be a kezelőszerveket. A navigátor ülésben, csupán egy üres térrel szembesülhetünk, ahol a verseny alatt két digitális kijelző található.



Az olyan eseményeken, mint a Dakar, a csapat csak percekkel a rajtvonalhoz való érkezés előtt kapja meg a versenynaplót, így minden versenyző gyakorlatilag vakon indul. A navigációs utasításokat, beleértve a közelgő veszélyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, a másodpilótán keresztül folyamatosan kapja meg a vezető.

„Ha kihagytál egy hivatalos ellenőrzőpontot, amelynek pontos átmérője még a sivatag közepén is mindössze csak 50 méter, már nincs visszaút. Ilyenkor el kell fogadni az időbüntetést, és tovább kell menni.” – magyarázta Al-Attiyah másodpilótája, Édouard Boulanger. „Alig telik el úgy egy másodperc egy verseny alatt, hogy ne adnék információt Nassernek, és ezek közül a versenyek közül néhány több mint 1000 km-es.” – tette hozzá.

Szerencsére nincs ilyen feladat, mivel Al-Attiyah házi gyakorló versenytáborában vagyunk Barcelona külvárosában, a hegyekben, és mivel ez lényegében a srác hátsó kertje, úgy ismeri a terepet, mint a saját tenyerét.

Közelgünk a rajtvonalhoz, Al-Attiyah biccent egyet, majd padlóig nyomja a gázpedált, a Sandrider pedig olyan brutális zaj-, gyorsulás- és porkavalkáddal gurul le a rajtvonalról, amiről egy elektromos autó csak álmodhatna.

Az első kanyar egy pillanat alatt a szemünk előtt van, és Al-Attiyah meghúzza a hatalmas hidraulikus kéziféket, könnyedén piroutelve körbejárja a poros pályát. Felfoghatatlan sebességgel haladunk, kapaszkodunk a meredek szakadékokba, hatalmas sziklákat navigálunk, és táncolunk annak a felszínén.

„Itt az első ugratás...” – mondja Al-Attiyah vigyorogva, és... bumm! Egy pillanatnyi súlytalanság, ahogy a Sandrider átrepül a levegőn, mielőtt erőteljes, de mesterien kontrollált puffanással landolna.

A Sandrider könnyedén teszi a dolgát, a felfüggesztési rendszer szinte misztikus módon nyeli el ezt a hihetetlen terhelést.

Öt percnyi ülés után már fájnak a hasizmaim a feszültségtől, a nyakam is feszül, a gerincem pedig folyamatos terhelés alatt áll. Ezt két hétig egy igazi sivatagban csinálni tiszta őrültségnek hangzik egy átlagember számára.

Tartós teljesítmény

Egy átlagos verseny során Al-Attiyah és navigátora körülbelül hat-hét liter vizet fogyasztanak el. Ez sok, de semmi, tekintve, hogy a Dacia Sandrider 360 lóerős V6-os motorja ugyanezen idő alatt körülbelül 560 liter üzemanyagot fogyaszt el. Mindez annak ellenére, hogy a mérnökcsapatnak sikerült 15 kg-mal csökkentenie a súlyt a hasonló prototípusokhoz képest, és 10%-kal csökkentenie a légellenállást.

A kibocsátás egy részének ellensúlyozására a Dacia együttműködött az Aramcóval, hogy kihasználja a szintetikus üzemanyagok előnyeit, amelyek alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású alternatívát jelentenek, és a megújuló hidrogént a megkötött CO2-vel kombinálják az összlábnyom csökkentése érdekében.

Az Aramco szerint a bioüzemanyagaik nem élelmiszer-gyártási forrásokból (például biohulladékból), ipari hulladékból vagy háztartási hulladékból állíthatóak csak elő. Leggyakoribb üzemanyaguk például a kukoricából vagy cukornádból készült etanol.

Annak ellenére, hogy bioüzemanyag, az Aramco terméke közvetlenül a Sandrider motorjaiba adagolható, mindenféle módosítás vagy hangolás nélkül. Teljesítménye és kezelhetősége megegyezik bármely más fosszilis üzemanyaggal, bár a hagyományos az kétszer-háromszor többe kerül.



Hamarosan a legtöbb kiemelt versenyrendezvényt fenntarthatóbb bioüzemanyagokkal fogják működtetni, és a költségek csökkenésével ezek a versenyek végül a nyilvános töltőállomásokra is eljuthatnak.

A World Rally-Raid és különösen a Dakar-verseny híres az innovációról, és az idei Mission 1000 kategóriát úgy tervezték, hogy a gyártók környezetbarátabb meghajtási technológiákkal kísérletezhessenek.

A Segway volt az egyetlen gyártó, amely tisztán elektromos járművet indított, az X1000 motorkerékpárral – amely egy 14,5 kWh-s akkumulátorral és egy 50 kW-os motorral rendelkezik, és elképesztő, 144 km/h-s végsebességet ért el a Dakar alatt, és teljesítette a teljes 1000 km-es távot.

Ezenkívül egy Kawasaki, Suzuki, Honda és Yamaha alkotta konzorcium egy egyedi, teljes egészében hidrogénnel hajtott buggy-t indított. Ez is gond nélkül teljesítette a távot.



Ez lehet az első alkalom, hogy a Dacia fejest ugrott a motorsportba, de máris győzelmeket aratott, a Marokkói Ralin elért 1-2. helyezéssel és az Abu Dhabiban aratott győzelemmel.

Még jobb az, hogy Al-Attiyah vezeti a FIA Rally-Raid Világbajnokság összesített listáját az Ultimate kategóriában, megelőzve olyan neves versenyzőket, mint a Toyota, a Ford és a Mini.

Bár nem valószínű, hogy ez a technológia beépül a Dacia szerény közúti modellpalettájába (rally-specifikációjú Duster még nincs), alátámasztja a márka filozófiáját, miszerint mennyire strapabíró, nagy teljesítményű gépek teljesítenek ilyen versenyeken, messze túlmutatva az érintett modellek értékén, más hasonló kategóriás versenyjárművek értékeivel összevetve.

Akciós ajánlatok! Több, mint 1000 ajánlat egy helyen:


Forrás: Techradar