A legelső Dacia Duster már az 1980-as években elérhető volt

Mindenki úgy tudja, hogy a 2010-es Duster volt az első modell a Dacia SUV-sorozatában (amely a mai napig tart), ami nem teljesen igaz. 1985 és 1993 között az ARO 10 4×4-et már Dacia Duster néven exportálták az Egyesült Királyságba is.

ARO? Mi az egyáltalán?

1957-ben az "Auto Romania" (innen a rövidítés) volt az első román autógyártó (1966-ban követte csak a Dacia), amely terepjárók gyártásával foglalkozott. Kezdetben a szovjet GAZ-69 továbbfejlesztéseit szerelték itt össze, ezek közül a legismertebb az 1964-es M461-es típus volt, amelyet főként az NDK-ba importáltak. Ahogy Eberhard Kittler és Michael Dünnebier írja a "Kraftfahrzeuge der DDR" című könyvében, 1969-től ebből a modellből összesen 4150 darabot gyártottak. Az ARO 53 ezer darab M461 típusú járművet és annak további fejlesztéseit értékesítette világszerte.

Az ARO 240 modellre az 1970-es évek elején már új karosszéria került, ismét ponyvatetővel. A hátsó tengelyt merev tengelynek tervezték hosszirányú laprugóval és ferde lengéscsillapítókkal, míg az első tengelyt független felfüggesztéssel, dupla lengőkarokkal, tekercsrugóval és függőlegesen elhelyezett lengéscsillapítókkal látták el. Az alváz egyéb jellemzői közé tartozott a csigakormányzás és a dobfékrendszer is.



A vízhűtéses, 2,5 literes, négyhengeres benzinmotor 75 LE-t produkált, és a Weber-licenc alapján függőlegesen lefelé álló karburátorral szerelték fel. A hasznos teher 680 kg volt, 1520 kg önsúllyal, a végsebessége pedig 115 km/h volt. Állítólag pontosan 4700 járművet importáltak az NDK-ba, amelyek közül 2000 dízelmotoros volt.

Az ARO 24 sorozat 1980-ban kapott egy "kistestvért”, az ARO 10-es sorozatot. A 10-es, amely karosszériától függően 3,91 és 4,81 méter közötti volt, a Dacia 1300-hoz hasonló alkatrészeket tartalmazott, a motortól az első tengelyig, és a Renault Rodeo és a Citroën Méhari modellek ihlették.

Az ARO 10-et számos karosszériaváltozatban gyártották, hét különböző motorral (benzin- és dízelmotorral) szerelték fel, és 4x2-es és 4x4-es változatban is kínálták. És most érkeztünk el a Dacia Dusterhez:



Az ARO 10-et az Egyesült Királyságban is árulták 1985-től Dacia Duster néven, néhány Európán kívüli piacon pedig Dacia 10 néven.

A Dacia névre azért esett a választás, mert a britek már ismerték a Dacia Denem-et, az 1982-ben bemutatott Renault 12 licenc változatot. Érdekes tény: Az NSZK-ban nem sokkal később megpróbálták eladni a Renault 12-es alapokra épített Dacia 1310-est. ARO Familia néven.

A Duster brit történetét sajnos az importőrökkel kapcsolatos problémák sújtották. A járművek 1982-es bevezetésének tervei leálltak, amikor az első importőrök beszüntették a kereskedést.

1990 őszén volt egy probléma, amikor az új importőrök átadták a modellt egy harmadik cégnek, majd 1993-ban végleg megszűnt az import. Az utolsó Dustert 1993 szeptemberében adták el az Egyesült Királyságban, de a jármű továbbra is elérhető volt Romániában és más európai országokban ARO 10 márkajelzéssel. 1997-től egy, az ARO 10-ből származó nyitott tetős modellt is gyártottak Romániában ARO Spartana néven.

Az 1999-től gyártott 10-es evolúció utolsó szakasza az ARO 10 Super nevet kapta, amely kissé átdolgozott kialakítású volt, és a nagyobb méretű ARO 24 alvázán alapult. A jármű számos exportpiacon is elérhető volt, az Egyesült Királyságban pedig Dacia Duster néven volt elérhető 2006-ig, amikor is megszűnt a gyártása.



Ahogy Hagerty írja, az eredeti brit Duster ára nagyon kedvező volt, 4995 fontért lehetett hozzájutni (a Land Rover 90 ára ekor 8606 font volt). De ahogy a sajtó akkor megírta: "Olcsó, igen. De csúnya is. Az összeépítés minősége ördögi, a megbízhatóság nagyon kétséges, és nem öröm vezetni. Pontatlan és lomha kormányzással és lomha sebességváltóval , ami talán még fontosabb, kis 14 hüvelykes kerekeivel és viszonylag alacsony hasmagasságával nem különösebben alkalmas a terepre”.

A fülsiketítő zajjal járó 120 km//órás sebességnél többre nem volt képes, és a brit Dusternek óriási 22 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy elérje a 100 km/h-s sebességet.

Az ARO 10-et nem csak Dacia Duster néven árulták az Egyesült Királyságban és néhány más piacon, hanem különféle neveket viselt Olaszországban is: a helyi Ali Ciemme (ACM) cég az 1980-as években ott szerelte össze az ARO 10-et, és licenc alapján értékesítette "Aro Super Ischia" néven egy 1,4 literes Renault benzinmotorral. A Volkswagen 1,6 literes benzin- vagy dízelmotorjaival 1987 és 1989 között Aro Enduro x4 néven is árulták.

1988 végén vezették be a turbódízel változatot. Az Olaszországban összeszerelt járművek eladási mutatói nem voltak túl magasak, 1987-ben 2500, 1988-ban pedig 1800 darab eladás volt. A Volkswagen motoros járművek 28 százaléka román alkatrészekből állt, a többi olasz és német volt. A Volkswagen-motoros változatokat erősebb differenciálművel is ellátták, hogy megbirkózzanak az extra nyomatékkal.

Az ARO cég megszűnéséhez vezető út gyalázatos volt. Az egykori romániai Bancorex pénzintézet rossz üzleti helyzete miatt a cég a kilencvenes években pénzügyi nehézségekbe került. A román kormány azonban számos kísérletet visszautasított a cég privatizációjával kapcsolatban.

1998-ban egy kubai születésű amerikai üzletember, John Perez franchise-szerződést ajánlott fel amerikai autókereskedőknek. Körülbelül 200 kereskedő fizetett egyenként 75 ezer dollárt a franchise jogokért, összesen 15 millió dollárt. Ezeket a jogokat az East European Imports nevű cég ajánlotta fel. Az ARO-t a Varsói Szerződés katonai járműveként is kínálták.

A franchise jogok eladása után a kereskedőket nyomás alá helyezték, hogy készpénzes csekkeket vagy elektronikus átutalásokat küldjenek a járművek átvételére, amelyeket állítólag egy floridai kikötőben tároltak. A kereskedők megtagadták ezt, és ragaszkodtak a szállítás utáni fizetéshez, ami végül ahhoz vezetett, hogy az East European Imports végül bezárta kapuit.

2003 szeptemberében a román kormány 180 ezer dollárért eladta az ARO tulajdonrészének 68,7 százalékát a John Perez tulajdonában lévő Cross Lander cégnek. A szerződés kikötötte, hogy a cégnek 2 millió dollárt kell befektetnie, ami állítólag soha nem történt meg. Ehelyett a privatizációs szerződés megsértésével az ARO összes termelőeszközét és berendezését eladták. A román állam 2006-ban perelte be John Perezt, mert okiratokat hamisított a cég megszerzése érdekében.

A tervek szerint az ARO 244-gyel Cross Lander 244X néven szerettek volna megjelenni az Egyesült Államok piacán, de a finanszírozás 2006 februárjában megszűnt, így ez a projekt is elhalt. A Cross Lander USA Inc. minden alkalmazottját elbocsátotta, a székhelyét eladta, majd 2006 februárjában végleg bezártak. 2006. június 15-én a romániai ARO üzem is csődöt jelentett, majd fokozatosan eladták az ingatlanjaikat különböző cégeknek.



A 2009-es Genfi Autószalonon a Dacia ismét előhúzta a zsebéből a Duster nevet, és ezzel a névvel mutatott be egy – akkor még - koncepcióautót, amely néhány ráncfelvarrást és frissítést átélve máig közöttünk van az utakon.

Akciós ajánlatok! Több, mint 1000 ajánlat egy helyen:


Forrás: Motor1